December 10.

*

OLVASMÁNY

Szent Ágoston püspöknek a zsoltárokról szóló fejtegetéseiből

Ígéreteit Isten Fia által adja nekünk

Az Isten maga határozta meg ígéretei közlésének az idejét és beteljesedésének időpontját is.
Az ígéret ideje a próféták ideje volt egészen Keresztelő Jánosig, vele pedig megkezdődött, és tart mindvégig az ígéretek beteljesedésének az ideje.
Hűséges az Isten. Adósunkká tette önmagát, nem azzal, hogy tőlünk kölcsönzött valamit, hanem azzal, hogy oly nagy dolgot ígér nekünk. Nemcsak ígéret volt ez, hanem írással is lekötelezte magát, és mintegy adóslevelet állított ki ígéreteiről, hogy amikor megkezdi majd az ígéretek lerovását, akkor a beteljesedésük rendjét is láthassuk abban az írásban. A jövendölés ideje tehát az ígéretek előre megmondása volt, amint azt már többször említettük.
Örök üdvösséget ígért, végtelenül boldog életet angyalaival. Hervadhatatlan örökséget ígért, el nem múló dicsőséget és arca édességét, szentsége égi hajlékát. És megígérte, hogy a halálból való feltámadásunktól kezdve a halál félelme soha többé nem lesz bennünk. Ez az ígérete a mi végső célunk, erre összpontosul minden igyekezetünk, s ha ide elérkezünk, többé semmit sem keresünk, és semmit sem kívánunk. Ámde arról sem hallgatott ígéreteiben és jövendöléseiben, hogy milyen úton jutunk el ehhez a végső célhoz.
Íme, ígért istenséget az embereknek, halhatatlanságot a halandóknak, megigazulást a bűnösöknek, dicsőséget az elvetetteknek.
Sőt menjünk csak tovább, testvérek! Mivel hihetetlennek látszott az embereknek az, amit Isten ígért, hogy a halandóságból, romlásból, eltaszítottságból, rogyadozásból, porból és hamuból egyenlőkké leszünk majd az Isten angyalaival, azért erről nemcsak írásos megegyezést kötött velünk a hitre, hanem hűsége bizonyítékául közvetítőt is állított, nem valamiféle fejedelmet vagy valamilyen angyalt vagy főangyalt, hanem egyetlen Fiát. Magában a Fiában akarta megmutatni és megadni azt az utat, amelyen bennünket az ígért célhoz vezetni akar.
Még az is kevés volt Istennek, hogy útmutatónak rendelje Fiát. Utat készített belőle, hogy rajta járjunk, és irányítson ő, aki lépéseinknek egymaga az ura.
Tehát Isten egyszülött Fia eljön az emberekhez. Magára veszi az emberi természetet, és ember lesz maga is. Halált szenved, feltámad, felszáll az égbe, majd ott ül az Atya jobbján, és ígéreteit teljesíteni fogja a nemzeteknek. Ezután majd azt is teljesíti, hogy eljön követelni, amit már előzőleg kért, elválasztja a harag edényeit az irgalmasság edényeitől, megadja a gonoszoknak, amivel fenyegette őket, az igazaknak pedig, amit megígért nekik.
Mindezt tehát jó előre hirdetnie kellett, jövendölnie kellett, az eljövendőt ajánlania is kellett, hogy meg ne rémüljünk, ha váratlanul érkezik, hanem inkább mint a számunkra fizetendő adósságot sóvárogva lessük.

*

*

*